Fura, egy sávosnál minimálisan szélesebb utak vannak a szigeten és egy csomószor kóbor birkák, kecskék ugrabugrálnak a buszok előtt tök mókásan, mintha a busszal játszani lehetne. A sofőr meg nem ordít izomból, hogy tűnjélmárel, hanem megvárja míg odébb ugrabugrál az állat.

Nincs se májkrém, se vajkrém se semmi ilyesmi a szigeten. Hétfőn megyek Obanba csatangolni, majd kiderül, hogy a Tesco-ban van-e, ha ott sincs, esélyes egy agyvérzés. Skócia-anita 1-0

Hatalmas a sajt választék.

Minimális a felvágott választék. Tarja és társai kizárva. Szinte csak csirkéből készült felvágottak vannak, abból is csak 2-3 fajta. Oszd be!

A nektarin olyan kemény, mint egy alma.

Van 3 féle lekvár a boltba, több nincs. Oszd be ezt is!

A bolt olyan szinten kifosztásra kerül délután 6-ra, hogy szinte kong az ürességtől.

A kenyér nagyon furcsa, hasonlít nagyon a toast kenyérhez, nincs pl normális héjja, mint otthon és olyan sűrű maszlag az egész és az íze sem finom igazából. 

Kekszek viszont rogyásig vannak mindenhol. És sörök. Sörök mindenhol.

 

Megosztás a facebookon

Több, mint két hete.

Néha komolyan elhiszem, hogy ezt túl fogom élni valahogy. 

Mert ki, ha én nem?! 

Intéztem már bankkártyát, hozzá PIN kódot, szabadságot. Zsinórban ez a hatodik munkanapom, dolgozom holnap is és csak egy dayoffom van aztán megint ugyan ez. Halál.

Megdicsérnek, hogy kommunikatív vagyok és kedves, szeretnek velem dolgozni én meg röhögök magamban, hogy én kommunikatív? Persze. Kibaszott antiszociális vagyok.

Tény, hogy egyedül pokolian nehéz néha, de nem lehetetlen. 

Sajnálom, hogy elmegy az orosz kolléganő, és hogy szülési szabira megy a skót kolléganő, októberben lelép a magyar felszolgálósrác is szóval gyakorlatilag akikkel tudok beszélgetni és megszerettem őket...na ők mennek el.

Állandóan esik, mindenhol beázunk, ahol csak lehetséges. Este munka után mindig megnyerek magamnak szobákat amiket csinálhatok újra nagyjából mert valakinek sose tetszik a saját foglalása, de mégis jó ez így.

 

Megosztás a facebookon

Holnap lesz két hete, hogy itt vagyok. Bő másfél hetet dolgoztam már.

Könnyű munka ez, de fizikai. Nehéz, hogy vissza kell fognia magát az embernek. Lestrapál, hogy sok-sok apróságra kell figyelni.

Minden rendben halad, csak napi 6 x akarok spontán idegösszeroppanást kapni jelentéktelen dolgoktól. Néha összeveszem saját magammal, de mindig kibékülünk estére.

Az idő telik, én meg ennek csak örülök. 

Az étel viszont fantasztikusan gyomorforgató, ha nem fogyok az amúgy is kevés kilómból egy tízest akkor semmit. 

Jelenleg próbálkozom megélni ezt a fantasztikusan szuper (NEM.) helyzetet, de valahogy munka közben csak a túlélés lebeg előttem. Aztán délutánra jobb lesz.

Lehet segítene a hozzáállásomon, hogyha tudnám, hogy jövőhéten mikor lesz dayoff-om, mert ez a heti 1 pihenő nap (ami keddre esett a héten) eléggé kevésnek bizonyult és már igényelném a követlezőt. Bár egy rossz szavam nincs, megkaptam a négy napos szabimat augusztus végére szó nélkül szóval jó ez a heti egy szabinap, csak tudni kéne a következőt, hogy meddig kell kitartani.

Hát így.

Megosztás a facebookon

Több, mint egy hete itt vagyok.

A munka szerintem teljesen tökéletesen megy. Már be is akarnak tanítani egy másik posztra, amit egyáltalán nem szeretnék szóval ezt szépen és kedvesen megpróbálom megúszni.

Az emberek kedvesek, barátságosak, egyáltalán semmi ellenségeskedés nincs bennünk amiatt, hogy én most jöttem és elvettem egy skót munkáját. Kifejezetten hiányunk van szóval még örülnek is nekem.

Maga a város fura, mert nagyon picike, lényegében egy ház sor és kész. De azt hiszem ennyi elég is.

Az időjárás _tényleg_ brutál extrémbe tud átmenni időnként. Szó szerint képes 5 percenként váltani az eső és napsütés között. Néha meg olyan szél van, hogy a szobám mindkét fala csak úgy lobog, mintha papírból lennének. Pedig nem a legszélén vagyok. 

Ezek az emberek, legalábbis a dolgozók nagyon szeretnek bulizni, inni, vidámkodni.

Ez inkább az itteni munkatársakra vonatkozik, de nem túlzottan toleránsak. Nem veszik figyelembe, hogy van, aki bizony éjjel 2-kor aludni szeretne, nem pedig a dübörgő basszus alatt remegő ágyon élvezkedni. 

A sirályok meg rosszabbak, mint a Blaha Lujza téri elfajzott galambok.

Megosztás a facebookon

Ez a skót dolog szerintem életem egyik legpoénabb poénja.

Vasárnap amikor nyitottam ki az ajtóm akkor azt vettem észre, hogy tőlem kb 30-40 méterre két csirke felkapja a fejét és izomból elkezd rohanni. hiába hesegettem őket, ezek csak jöttek szóval visszaléptem kettőt, jól becsaptam az ajtót és elkezdtem gondolkozni, hogy EZ MOST KOMOLYAN MEGTÖRTÉNIK?! Komolyan megtörtént mert még mindig ott csápoltak az ajtómban és épp csak keresztül kellett esnem rajtuk.

Próbáltam körbejárni a falut, sikerült is kb 30 perc alatt. Szóval egyáltalán nem nagy hely viszont nagyon kis barátságos. A helyiek mosolyognak, köszönnek ha elkapják a pillantásod.

Az időjárás teljesen szmötyis. Sokat esik, de nem úgy, mint otthon, mintha dézsából öntenék, hanem csak szitál. Aztán amikor már 2 órája szitál akkor megjelennek a tócsák az udvaron, a szálloda bárjában meg ilyenek.

A szálloda akkora nonszensz, hogy arra nem találok még szavakat. Beázik, mállanak néhol a falak, a lefolyók töredeznek, a függönyök szakadnak, a parkette szigetelőszalagozott stb. Szóval akad itt poén bőven.

Majd dokumentálom ide ezeket is, csak most levagyok harcolva és este meg elvileg hivatalos vagyok egy birthday party-ra ahova nincs kedvem menni (meglepőő) mert majd elalszom szóval most mennem kell és csinálnom kell egy kávét.

 

 

Megosztás a facebookon

Huh, hol is kezdjem.

Kezdjük még Budapesten. 

A repéteren kavalkád, sosem repültem így egészen érdekes volt a helyzet, a bőröndöm egész hamar lepasszoltuk, várt velem még Anyukám egy kicsit aztán elindultam, gondolván, hogy már csak átvilágítanak aztán cső.

Na hát ez nem így működik kéremszépen.

Vagy 4 ellenőrző kapun kellett átmenni, mindig személyi, jegy, kispista elő, aztán még a folyadékot is vegyem elő mégegyszer. Aztán zokniba, az övem nélkül sétálgattam, miközben a kezem teli a kabátommal, a laptopommal (mert ez se lehet ám a táskába, fogjadcsak!) meg a folyadékkal, meg a kedvenc párnámmal szóval szívás volt az egész.

A repülő nem indult időben, így nem is érkezett időben szóval teljesen odáig voltam, hogy lekésem a következő járatot. Végül megérkeztünk Glasgow-ba, kész agyrém volt kivárni mire lepakolták a bőröndjeinket, aztán megkerestük a buszmegállót. Azért többes szám, mert amíg vártuk a csomagokat addig leszólítottam egy csajt, hogy váccápp? aztán kiderült, hogy magyar szóval teljesen megörültünk egymásnak és együtt mentünk egy darabig. Amikor meg a buszra szálltunk volna fel hozzánk csapódott egy másik magyar lány, aki 1 éve dolgozik Obanban szóval társaságom is volt egészen sokáig!

Vicces, mert itt nincsenek mindenhol kifejezetten buszmegállók hanem csak letesznek egy hotel előtti car park-ban és oszd be. Na de ha túrista vagy, és nem tudod hol kell felszállni a buszra akkor nem tudom, hogy akkor mi a helyzet.

Obanba is eléggé késve érkeztünk be..így adódott az a fantasztikus helyzet, hogy volt 5 kerek percem megkeresni a Ferry-t, jegyetvenni rá és végig rohanni a bőrönddel mindenen. SIKERÜLT.

Amikor leültem a Ferry-n és majdnem elsírtam magam örömömben, bánatomban, fáradtságomban, mindenemben :D

Aztán sikerült az utolsó átszállás is, nagy nehezen felkeveredtem a szálloda recepciójához aztán szépen megértettem magam, hogy én bizony itt fogok dolgozni hellóbelló, szeretnék lecuccolni.

Itt a recis lesápadt, hogy 'te nem hétfőn érkezel?' okkkéé.

De sittysutty bejutottam a szobámba, jól ,magamra zártam mindent és teljesen összeomlottam. Fél órát minimum sírtam, de hogy miért, nem tudom.

Elképesztő stressz volt ez az egész, távol vagyok mindentől, mindenkitől, ráadásul a net sem akart rögtön azonnal úgy működni ahogyan azt én akartam így beszélni sem tudtam a szeretteimmel szóval teljes volt bennem a káosz. Fél óra önsajnálat után aztán felhívtam Atit, hogy na akkor most szedjen össze kicsit mert én nekem ez nem megy, kezdjen el lelket önteni belém. Na hát erre szerintem bepánikolt, hogy ennyire szar helyen vagyok vagy mi történt? De teljesen jól le lett reagálva minden, aztán Anyukám is felhívott, helyretette a lelkivilágom. Hüppögve megfogtam a kisebb táskám és elindultam a kikötőbe, hogy megnézem mi van itt. Vettem innivalót, csokit és gyümölcsöt, aztán vissza mentem a szobámba, megpróbáltam lezuhanyozni de nem volt melegvizem szóval teljes volt az öröm.

Hétfőn kezdtem csak szóval a vasárnap teljesen az enyém volt és a kis falué. 

Igazság szerint nem csináltam semmit csak pihentem, megpróbáltam kipakolni, de ez eléggé nehéz feladatnak bizonyult, mivel nincs szekrényem. Csak egy íróasztalom, meg ágyam. 

De most már teljesen kis otthonosnak kezd kinézni ez az egész kis odú.

A hétfői kezdés nem vol vészes egyáltalán, főleg, hogy egy magyar lány tanított be, teljesen magyarul szóval izgalomra semmi extra okom nem volt. Tegnap már tőle függetlenül dolgoztam, ma meg már csak angolokkal és hiba nélkül ment minden. 

Igazából nem tudom miért féltem annyira az angoloktól. Ami fontos, azt megértem. Amit meg elhablatyolnak, az nem érdekes. Durva, mert amikor hallom a hangsúlyokon, hogy ez nem lényeges információ nekem, akkor nem is törekszem arra, hogy megértsem őket. 

A munka nem vészes igazából csak nagyon-nagyon monoton és unalmas. De ez ugye maximálisan várható volt illetve orvosolni lehet egy MP3 lejátszóval.

Holnap meg megyek a bankba meglesz életem első bankkártyája amit használni is fogok. Fogadni mernék, hogy az ügyintézőből egy árva nyikkot nem fogok érteni, de hát ez van.

 

Szóval mindent összevetve nem rossz itt egyáltalán de nem kapott el az a hű de nagy öröm sem. Elviselem, mert ez most a szükség, a kihívás, a tanulás, a fejlődés, az önuralom, a festett mosolyok, a meg kell tanulnom élvezni a nyugalmat fejezet az életemben.

De azért annyira várom, hogy vissza érkezzek Budapestre. Hiányzik a nyüzsgése.

Megosztás a facebookon