Jövőhéten ilyenkor már megint nem leszek otthon ugyan, mert világjárok, ugyebár.

A skót kaland lassan a végére ér, vasárnap lesz az utolsó munkanapom.

Mindenki búcsúzik, kaptam búcsúajándékot, a kiskölök vinnyog, hogy 'nina, ne hagyj itt' és én elképesztően boldog vagyok.

Érzem a végét és egy nagyon jó dolog kezdetét és ez nagyon jó dolog. Sok-sok mindent köszönhetek ennek a kiruccanásnak, ez így van rendjén.

Vár még rám egy reptéri éjszakahajnal, kábé 6 óra várakozás Obanban, cipekedés és az édes érkezés.

Örülök, hogy leredukáltuk ezt a fél évet erre a 'kis' időre, nem érzem meghátrálásnak, feladásnak, gyengeségnek.

Inkább érzem jó, ésszerű, logikus döntésnek. Néha igenis felül kell bírálni a saját döntéseinket, kicsit hátrébb állni és onnan nézni az életünket és azután dönteni.

Megosztás a facebookon

Ma volt a harmincadik munkanapom.

A housekeeperkedés után pedig lelkesen gyerekvigyázok. 

Ez a nagy hajtás pedig azt jelenti kéremszépen, hogy minden idegszálam megfeszült már, fizikailag a teljes kimerülés határán táncikálok.

Viszont így nagyon hamar összegyűlt egy olyan összeg ami számomra elég is.

Ennek következtében én szépen haza is cammogok és téli álmot kezdek.

30 nap munka megállás, pihenőnap nélkül. Reggeltől-estig. Nem tudom, hogy eddig hogyan bírtam ki, mi tartott életben, de most már tényleg a végét járom.

Még 9 munkanap vár rám aztán vége. 

Megosztás a facebookon

Jó sok minden történt azóta.

Hívtak bankból amit csúcs szuperül reagáltam le, még én is meglepődtem.

Költöztem egy másik szobába mert a szomszédommal akadtam problémáim.

Megjártuk a Párommal Glasgow városát, szétromantikáztuk és mindent megnéztünk amit csak lehetett.

Töltöttem egy éjszakát a repülőtéren.

Átszerveztem a fél életem, új terveket állítottunk fel. Együtt, közösen. Elképesztően jó érzés, hogy végre _együtt_ lehet, nem pedig nekem kell felszín alatt utalgatni, irányítgatni, hanem van önálló véleménye amit bátran el is mond, mégsem érzem elnyomónak, túl soknak.

51 nap múlva repülök haza és nem jövök vissza.

17. napja dolgozom zsinórban és még jön 7 minimum. Fizikailag olyan elképesztően vagyok fáradt, hogy néha már nem is érzem, ha beütöm valamim, csak a hangot hallom.

Esténként amikor a managerek már nincsenek bent, önfeledten nevetünk a recepcióssal és a dolgozó pincérekkel.

Aztán éjjel 11kor minden irat vagy telefon nélkül sétálni egyet, leülni egy szikla szélére, elgondolkozni, nézni a csillagokat.

A román fiúval nagyon jóba lettem, cinkosok vagyunk. Mind a ketten hamarabb lépünk le és erről csak mi tudunk. 

Étkezésnél magától értetődő, hogy együtt eszünk, együtt indulunk, ő hozza az evőeszközt én pedig a poharakat, kenyeret. Ha magának önt reggel tejet, automatikusan tölt nekem is, mert tudja, hogy a reggeli kávémhoz úgyis töltenék. 

Érzem, hogy megtaláltam itt a helyem, hogy beilleszkedtem, hogy jól tudom érezni magam.

De nem szabad elfelejteni, hogy azért jöttem, hogy anyagilag helyre rázódjak. Ez pedig ilyen munkatempóval nagyon hamar megtörténik.

 

 

Megosztás a facebookon

11 napja dolgozom pihenőnap nélkül. És még jön 9 minimum, ha nem több.

Nem vészes, mert a délutánjaim és az estém szabadok, de fizikailag olyan fáradt vagyok.

9,5 órákat alszom és reggel úgy kelek, mint akit agyonvertek.

Viszont az angolom rohamos léptekben fejlődik, aminek nagyon örülök. 

Megosztás a facebookon

Olyan szívesen mutogatnék képeket, de ez a szerencsétlen internet olyan kis korlátozott, hogy örülök, ha az otthoniaknak tudok valamit.

Holnap Obanba megyek kirándulni és ügyet intézni, remélhetőleg a perfekt angolommal nem lesz probléma.

A román srác meg tökre odáig van, hogy én aztán oda találok és ezt el is hiszem, micsoda bátor vagyok, hogy egyedül városnézek. Normális ez kéremszépen? Háthogyapicsábanenéznékvárosthamárottvagyok.

Amúgy minden szép, jó, túlórák dögivel. De meg se szólalok, a héten 3 dayoffom van a holidayem végett szóval a nevem kuss. Utána meg majd nyögöm hetekig ennek a kárát, de megéri, ki kell maxolni minden hetet amennyire csak lehetséges! 

Azért nem mondom, hogy maradék, vagy hogy nem az tartja bennem a lelket, hogy kábé hány nap van még vissza..mert rettentően de. De azért ez a határidősdi teljesen jól motivál.

 

Megosztás a facebookon

AMúgy meg hazudtam.

Nem is töltök el itt fél évet. Előző héten kiakadtam pár dolgon, számolgattam, osztottam-szoroztam és úgy döntöttem, hogy csak addig maradok, ameddig kitermelek annyi pénzt, amennyire szükségem van ahhoz, hogy otthon tovább tudjak lépni, fejlődni tudjak.

Így kerekedett ki az, hogy valószínűleg maximum három és fél hónapra redukáltam a skót projektemet. 

Otthon pedig megcsinálok egy német alap nyelvtanfolyamot és megyek Bécsbe és összeköltözünk Párommal. Ahol majd dolgozom és a Nyugat Magyarországi Egyetem hallgatjója lesz óvodapedagógiai szakon, német specializáción. 

Imádom, amikor a terveim felborítom és kitalálok egy sokkal jobbat, ráadásul egy olyan személlyel, aki minden ilyesmire nyitott, rugalmas, dinamikus. Esküszöm, olyan boldog vagyok, mint még sose. Még így is, hogy az isten háta mögött dekkolok.

Megosztás a facebookon