Több, mint két hete.

Néha komolyan elhiszem, hogy ezt túl fogom élni valahogy. 

Mert ki, ha én nem?! 

Intéztem már bankkártyát, hozzá PIN kódot, szabadságot. Zsinórban ez a hatodik munkanapom, dolgozom holnap is és csak egy dayoffom van aztán megint ugyan ez. Halál.

Megdicsérnek, hogy kommunikatív vagyok és kedves, szeretnek velem dolgozni én meg röhögök magamban, hogy én kommunikatív? Persze. Kibaszott antiszociális vagyok.

Tény, hogy egyedül pokolian nehéz néha, de nem lehetetlen. 

Sajnálom, hogy elmegy az orosz kolléganő, és hogy szülési szabira megy a skót kolléganő, októberben lelép a magyar felszolgálósrác is szóval gyakorlatilag akikkel tudok beszélgetni és megszerettem őket...na ők mennek el.

Állandóan esik, mindenhol beázunk, ahol csak lehetséges. Este munka után mindig megnyerek magamnak szobákat amiket csinálhatok újra nagyjából mert valakinek sose tetszik a saját foglalása, de mégis jó ez így.

 

Megosztás a facebookon