Holnap lesz két hete, hogy itt vagyok. Bő másfél hetet dolgoztam már.

Könnyű munka ez, de fizikai. Nehéz, hogy vissza kell fognia magát az embernek. Lestrapál, hogy sok-sok apróságra kell figyelni.

Minden rendben halad, csak napi 6 x akarok spontán idegösszeroppanást kapni jelentéktelen dolgoktól. Néha összeveszem saját magammal, de mindig kibékülünk estére.

Az idő telik, én meg ennek csak örülök. 

Az étel viszont fantasztikusan gyomorforgató, ha nem fogyok az amúgy is kevés kilómból egy tízest akkor semmit. 

Jelenleg próbálkozom megélni ezt a fantasztikusan szuper (NEM.) helyzetet, de valahogy munka közben csak a túlélés lebeg előttem. Aztán délutánra jobb lesz.

Lehet segítene a hozzáállásomon, hogyha tudnám, hogy jövőhéten mikor lesz dayoff-om, mert ez a heti 1 pihenő nap (ami keddre esett a héten) eléggé kevésnek bizonyult és már igényelném a követlezőt. Bár egy rossz szavam nincs, megkaptam a négy napos szabimat augusztus végére szó nélkül szóval jó ez a heti egy szabinap, csak tudni kéne a következőt, hogy meddig kell kitartani.

Hát így.

Megosztás a facebookon