Jövőhéten ilyenkor már megint nem leszek otthon ugyan, mert világjárok, ugyebár.

A skót kaland lassan a végére ér, vasárnap lesz az utolsó munkanapom.

Mindenki búcsúzik, kaptam búcsúajándékot, a kiskölök vinnyog, hogy 'nina, ne hagyj itt' és én elképesztően boldog vagyok.

Érzem a végét és egy nagyon jó dolog kezdetét és ez nagyon jó dolog. Sok-sok mindent köszönhetek ennek a kiruccanásnak, ez így van rendjén.

Vár még rám egy reptéri éjszakahajnal, kábé 6 óra várakozás Obanban, cipekedés és az édes érkezés.

Örülök, hogy leredukáltuk ezt a fél évet erre a 'kis' időre, nem érzem meghátrálásnak, feladásnak, gyengeségnek.

Inkább érzem jó, ésszerű, logikus döntésnek. Néha igenis felül kell bírálni a saját döntéseinket, kicsit hátrébb állni és onnan nézni az életünket és azután dönteni.

Megosztás a facebookon